
cégbejegyzés
Kedvenc állatom a kacsa. Ezért nem is eszem meg őket, bár alapvetően sem vagyok húsevő. Szerintem nagyon helyes, aranyos állatok, gyerekkorom óta nagyon szeretem őket. Megnyugtató nézni, ahogy a vízen siklanak, alábuknak, majd kijönnek a szárazföldre körbe-körbe totyogni. A kiskacsás videókat pedig szerintem mindenki ismeri a netről, amikor beleesnek a csatornába és kimentik őket, pedig szorgosan követték az anyukájukat, mégis belebucskáznak. Úgy összességében nagyon imádom az állatokat. Szeretem a háziállatokat és szeretek állatos dokumentumfilmeket nézni. De a kedvenc állatfajtám az, amelyik nem ketrecben él. Nem akarom megosztani a bolygót olyan állatokkal, akiket tulajdonként kezelnek, hogy megvegyék, eladják, elcseréljék és profitszerzés céljából tenyésszék őket. Nem akarok olyan rendszert támogatni, ahol az állatokat élelem vagy szórakozás céljából kizsákmányolják. Úgy gondolom, fontos, hogy az állatszerető emberek is megértsék ezt a kérdést. Valójában talán még fontosabb, mint valaha, mert mostanában annyi pénz van benne – nem csak a húsipar, hanem az állatkereskedések és a tenyésztők részéről is.
De miért látogatjuk az állatkerteket? Szerintem azért, mert természetes élőhelyükön akarjuk látni az állatokat. De hogyan láthatnánk egy tigrist a természetes élőhelyén, ha ketrecbe van zárva? És hogyan lehet megfigyelni egy medvét, amint a kölykeivel játszik, ha acélrudakkal vannak elválasztva egymástól? Úgy gondolom, hogy tisztelnünk kell a természetet, és nem szabad megpróbálnunk megváltoztatni a saját érdekünkben. Egyszerűen nem tarthatunk állatokat fogságban – még akkor sem, ha ez állítólag természetvédelmi célokat szolgál. Egyrészt azért, mert nem működik, másrészt pedig azért, mert sok más módja is van annak, hogy segítsünk a fajoknak anélkül, hogy elzárva tartanánk őket a természetes környezetüktől. Egyedül a mentett példányoknál látom ezt validnak, ahol már nem valószínű a visszailleszkedése a természetes közegébe az állatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →